Alsócsernáton, református templom
Cernatu de Jos, biserica reformata
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Als%C3%B3csern%C3%A1toni_reform%C3%A1tus_templom, http://www.hereditatum.ro/muemlekek/adatok.html?muemlek=91
Az alsócsernátoni református templom a község központjában egy enyhe magaslaton áll. Az épülettől délkeletre a közel 20 méter magas, impozáns harangtorony emelkedik, amely a régi kaputorony kései utódja. A templomot övező várfal maradványai az északi oldalon 35 méter hosszúságban láthatók, déli felén gyülekezeti terem kapott helyet.
Orbán Balázs feljegyzése szerint:
„Ez egyháznak Felvidéken mindenüvé ellátszó tornya legmagasabb Háromszék minden tornyai közt, pedig az csak törpített kiadása a régi toronynak, mely Erdély legmagasabb tornya volt egykoron."
A templom története Az egyházközséget először 1332-ben említették a pápai tizedjegyzékben Churucun, Kuruakun néven. 1567-ben Alsó Chernaton, 1580-ban Chernaton vára formában fordul elő a korabeli dokumentumokban.
1332-ben plébániatemploma volt, abban az évben a pápai tizedjegyzék szerint 5 ezüstöt, 1334-ben 32 banálist fizettek.
A település középkori temploma a 15. század végén, vagy a 16. század első évtizedében épülhetett, valószínűleg egy még korábbi épület helyén. A források szerint 4 öl széles, 17 öl hosszú volt, boltozatos szentéllyel és hajóval.
1680-ban a középkori templomot átépítették, így a formája részben megváltozott. A mai templom 1680-1700 között épült, kelet-nyugati tájolással, a már súlyosan megrepedezett középkori templom helyére. A régiből mindössze 5-6 méternyi falszakaszt hagytak meg az északi oldalon, amelyet az új épület falába olvasztottak be.
1836-ban a templomot nagy tűzvész pusztította, a helyreállítás során a gótikus stílusjegyek megsemmisültek, csupán néhány reneszánsz emlék maradt fenn. Az 1904-es javítások alkalmával az északi fal bejáratát elfalazták, a déli oldalon új bejáratot nyitottak.
A műemléktemplomot 15-16. században magas várfal vette körül, amelyeknek egy része még ma is áll. A várfalak megvédték a templomot az 1658. és 1661. évi tatárbetörések ostromától, a csodával határos módon megmentve az ide menekült népet.
Az alsócsernátoni református templom egykor Erdély legmagasabb tornyú temploma volt, az 1836. évi tűzvész után eredeti magasságába nem állították vissza.
Történetét legrészletesebben Orbán Balázs ismertette 1869-ben, építéstörténetével napjainkban Kónya Ádám foglalkozott.
A templom leírása
A kelet-nyugat tájolású templom mai formájában téglalap alaprajzú, déli oldalán portikusszal, nyugaton karzatfeljáróval, nyeregtetővel. A támpillérekkel erősített déli falon öt ablak látható. Az északi oldal támpillértől támpillérig nyúló ívsora a középkori templom egykori védelmi emeletére utal.
A késő barokk stílusú műemléktemplom belseje egyszerű díszítés nélküli. Orgonája 1872-ben készült, építője Kolonits István. A hajó első padsorának mellvédjét 18. századi virágos festés borítja. A templom értékes tárgyai közé tartoznak a 18. századi ón úrasztali edények.
Berendezéséből figyelemreméltó a Cseffei-család címerével ellátott, gazdagon faragott kő szószéke, a virágos reneszánsz jelentős emléke, amelyet 1700-ban Bernáld János lófő készíttetett. A szószék mellvédjének tábláin ovális keretbe foglalt bibliai idézetek és székely nemesi családcímerek vannak. A dúsan díszített ornamentikájának gyakran előforduló eleme a háromszirmú virág. Szép, áttört lépcsőkorlátja eredeti állapotában maradt meg.
A szószék előtti térségben álló asztal fehér márványból készült, amely szintén a Damokos család adománya. A szószék mellett a vértanú Damokos Tamás és Damokos Domokos átaranyozott feliratú sírköve látható, amelyen az alábbi felirat olvasható:
„Epitaphium G(enerose) D(omine) Thomae ac Dominici Damokos, qui bona spe(ro) in Domini Quieverunt 20. septemb(ris) 1600", vagyis „Kegyelmes Damokos Tamás és Domokos sírköve, akik nyugosznak jó reménységgel Istenben 1600. szeptember 20."
A középső rész felső felében a Damokos család címere, az indával körülvett gyűrűben szablyát tartó kar látható. Az alatta lévő részen néhány soros latin nyelvű vers olvasható, amely a Damokos család nemesi származására utal.
A templom tornya és várfala
A napjainkban látható újjáépített harangtorony 20 méter magas, amelynek sem belsején, sem külső falain középkori részlet nem fedezhető fel. Eredetileg három emeletes lehetett, keskeny, magas lőrésekkel és erkélyes, nyitott toronysisakkal. A 18. században a kaputornyot 27 ölesre magasították, zsindellyel fedett sisakját pedig fióktornyokkal látták el.
1830-ban a harangtornyot villámcsapás érte, amikor leégett és harangjai is megolvadtak. Az új tornyot 1835-ben kezdték építeni, de 1838-ban földrengés miatt ismét megrongálódott. Felső része megrepedezett, amelyet újraépítettek és az így befejezett klasszicista torony ma az egyik legszebb arányú és felépítésű harangtorony Háromszéken.
A harangtoronytól délnyugatra egy vastag falú gyülekezeti terem áll, amely részben az egykori déli védőtorony alapjaira épült. Ettől nyugatra az egykori várfal vonalát követő keskeny, későbbi eredetű kőfal húzódik.
A templomot övező ovális alaprajzú várfal 35 méter hosszú szakasza az északi és a déli oldalon épségben fennmaradt. Bejárata egykor a kaputorony alatt nyílott, a déli és az északi oldal védelmét egy-egy négyzet alaprajzú védőtorony biztosította.
A templom délnyugati sarkával szemben az eredeti fal alig egy méter magasságig visszabontott maradványa látható. Az épület északnyugati sarkával átellenben a várfal ennél magasabb, az egykori védőfolyosó szintjéig emelkedik.
Az északnyugati saroktámmal egyvonalban a védőfal eredeti magasságban áll, azt követően harangtoronyig csupán az alapkövek jelzik a fal egykori vonalát.
Az épségben megmaradt 35 méter hosszú északi falszakasz megőrizte az egykori védőfal felépítését, méreteit és védműveit. A várfal vastagsága az alapnál 1,80 méter.
A fal udvar felőli oldalain párkány fut körbe, amelyre az egykori védőfolyosó támaszkodott. A 90 centiméter vastag mellvéd falát fordított kulcslyuk alakú lőrések törik át, amelyeknek befelé szélesedő fülkéjét szemöldökkövek zárják le. A lőrés külső oldalát téglából rakták, abból alakították ki a kulcslyuk alakú nyílást.
A várfal magassága kívülről 7-8 méter, a feltöltődött udvar felőli rész alacsonyabb. Azon a részen a várfalat öt vaskos, vakolattal borított támpillér támasztja, amelyeket vízvető nélkül, rézsűsen építettek és a falak pereméig érnek.
A várfal nagyobb részét és északi oldalán álló védőtornyát 1888-ban bontották le. A korabeli dokumentumok szerint a bejárat előtt egykor egy kisebb elővár is állott és a két védőtornyot az udvar felé lejtő félnyeregtető fedte.
Források
Az alsócsernátoni református templom a község központjában egy enyhe magaslaton áll. Az épülettől délkeletre a közel 20 méter magas, impozáns harangtorony emelkedik, amely a régi kaputorony kései utódja. A templomot övező várfal maradványai az északi oldalon 35 méter hosszúságban láthatók, déli felén gyülekezeti terem kapott helyet.
Orbán Balázs feljegyzése szerint:
„Ez egyháznak Felvidéken mindenüvé ellátszó tornya legmagasabb Háromszék minden tornyai közt, pedig az csak törpített kiadása a régi toronynak, mely Erdély legmagasabb tornya volt egykoron."
A templom története Az egyházközséget először 1332-ben említették a pápai tizedjegyzékben Churucun, Kuruakun néven. 1567-ben Alsó Chernaton, 1580-ban Chernaton vára formában fordul elő a korabeli dokumentumokban.
1332-ben plébániatemploma volt, abban az évben a pápai tizedjegyzék szerint 5 ezüstöt, 1334-ben 32 banálist fizettek.
A település középkori temploma a 15. század végén, vagy a 16. század első évtizedében épülhetett, valószínűleg egy még korábbi épület helyén. A források szerint 4 öl széles, 17 öl hosszú volt, boltozatos szentéllyel és hajóval.
1680-ban a középkori templomot átépítették, így a formája részben megváltozott. A mai templom 1680-1700 között épült, kelet-nyugati tájolással, a már súlyosan megrepedezett középkori templom helyére. A régiből mindössze 5-6 méternyi falszakaszt hagytak meg az északi oldalon, amelyet az új épület falába olvasztottak be.
1836-ban a templomot nagy tűzvész pusztította, a helyreállítás során a gótikus stílusjegyek megsemmisültek, csupán néhány reneszánsz emlék maradt fenn. Az 1904-es javítások alkalmával az északi fal bejáratát elfalazták, a déli oldalon új bejáratot nyitottak.
A műemléktemplomot 15-16. században magas várfal vette körül, amelyeknek egy része még ma is áll. A várfalak megvédték a templomot az 1658. és 1661. évi tatárbetörések ostromától, a csodával határos módon megmentve az ide menekült népet.
Az alsócsernátoni református templom egykor Erdély legmagasabb tornyú temploma volt, az 1836. évi tűzvész után eredeti magasságába nem állították vissza.
Történetét legrészletesebben Orbán Balázs ismertette 1869-ben, építéstörténetével napjainkban Kónya Ádám foglalkozott.
A templom leírása
A kelet-nyugat tájolású templom mai formájában téglalap alaprajzú, déli oldalán portikusszal, nyugaton karzatfeljáróval, nyeregtetővel. A támpillérekkel erősített déli falon öt ablak látható. Az északi oldal támpillértől támpillérig nyúló ívsora a középkori templom egykori védelmi emeletére utal.
A késő barokk stílusú műemléktemplom belseje egyszerű díszítés nélküli. Orgonája 1872-ben készült, építője Kolonits István. A hajó első padsorának mellvédjét 18. századi virágos festés borítja. A templom értékes tárgyai közé tartoznak a 18. századi ón úrasztali edények.
Berendezéséből figyelemreméltó a Cseffei-család címerével ellátott, gazdagon faragott kő szószéke, a virágos reneszánsz jelentős emléke, amelyet 1700-ban Bernáld János lófő készíttetett. A szószék mellvédjének tábláin ovális keretbe foglalt bibliai idézetek és székely nemesi családcímerek vannak. A dúsan díszített ornamentikájának gyakran előforduló eleme a háromszirmú virág. Szép, áttört lépcsőkorlátja eredeti állapotában maradt meg.
A szószék előtti térségben álló asztal fehér márványból készült, amely szintén a Damokos család adománya. A szószék mellett a vértanú Damokos Tamás és Damokos Domokos átaranyozott feliratú sírköve látható, amelyen az alábbi felirat olvasható:
„Epitaphium G(enerose) D(omine) Thomae ac Dominici Damokos, qui bona spe(ro) in Domini Quieverunt 20. septemb(ris) 1600", vagyis „Kegyelmes Damokos Tamás és Domokos sírköve, akik nyugosznak jó reménységgel Istenben 1600. szeptember 20."
A középső rész felső felében a Damokos család címere, az indával körülvett gyűrűben szablyát tartó kar látható. Az alatta lévő részen néhány soros latin nyelvű vers olvasható, amely a Damokos család nemesi származására utal.
A templom tornya és várfala
A napjainkban látható újjáépített harangtorony 20 méter magas, amelynek sem belsején, sem külső falain középkori részlet nem fedezhető fel. Eredetileg három emeletes lehetett, keskeny, magas lőrésekkel és erkélyes, nyitott toronysisakkal. A 18. században a kaputornyot 27 ölesre magasították, zsindellyel fedett sisakját pedig fióktornyokkal látták el.
1830-ban a harangtornyot villámcsapás érte, amikor leégett és harangjai is megolvadtak. Az új tornyot 1835-ben kezdték építeni, de 1838-ban földrengés miatt ismét megrongálódott. Felső része megrepedezett, amelyet újraépítettek és az így befejezett klasszicista torony ma az egyik legszebb arányú és felépítésű harangtorony Háromszéken.
A harangtoronytól délnyugatra egy vastag falú gyülekezeti terem áll, amely részben az egykori déli védőtorony alapjaira épült. Ettől nyugatra az egykori várfal vonalát követő keskeny, későbbi eredetű kőfal húzódik.
A templomot övező ovális alaprajzú várfal 35 méter hosszú szakasza az északi és a déli oldalon épségben fennmaradt. Bejárata egykor a kaputorony alatt nyílott, a déli és az északi oldal védelmét egy-egy négyzet alaprajzú védőtorony biztosította.
A templom délnyugati sarkával szemben az eredeti fal alig egy méter magasságig visszabontott maradványa látható. Az épület északnyugati sarkával átellenben a várfal ennél magasabb, az egykori védőfolyosó szintjéig emelkedik.
Az északnyugati saroktámmal egyvonalban a védőfal eredeti magasságban áll, azt követően harangtoronyig csupán az alapkövek jelzik a fal egykori vonalát.
Az épségben megmaradt 35 méter hosszú északi falszakasz megőrizte az egykori védőfal felépítését, méreteit és védműveit. A várfal vastagsága az alapnál 1,80 méter.
A fal udvar felőli oldalain párkány fut körbe, amelyre az egykori védőfolyosó támaszkodott. A 90 centiméter vastag mellvéd falát fordított kulcslyuk alakú lőrések törik át, amelyeknek befelé szélesedő fülkéjét szemöldökkövek zárják le. A lőrés külső oldalát téglából rakták, abból alakították ki a kulcslyuk alakú nyílást.
A várfal magassága kívülről 7-8 méter, a feltöltődött udvar felőli rész alacsonyabb. Azon a részen a várfalat öt vaskos, vakolattal borított támpillér támasztja, amelyeket vízvető nélkül, rézsűsen építettek és a falak pereméig érnek.
A várfal nagyobb részét és északi oldalán álló védőtornyát 1888-ban bontották le. A korabeli dokumentumok szerint a bejárat előtt egykor egy kisebb elővár is állott és a két védőtornyot az udvar felé lejtő félnyeregtető fedte.
Források
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása 2. kötet. Békéscsaba, 1982.
- Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok. Budapest, 1995.
- Tüdős S. Kinga: Erdélyi védőrendszerek a XV-XVIII. században. Budapest, 1995.
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996.
- Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.
- Karczag Ákos: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2010.
Árkos, unitárius templomvár
Arcus, biserica cetate unitariana
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
1332-ben Arkus néven jelentkezik az okiratokban. (Beke: Az erd. egyházmegye. 104.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) Az 1463-ban kiadott oklevél Árkus (Barabás: SZOKL. VIII. 100.) formában írja. Az 1567. évi regestrum Árkos néven 30 kapuval jegyzi. (Orbán: Székelyföld. III. 48.).
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Pál a pápai tizedjegyzék szerint 12 régi és 2 liliomos banálist fizet,1333-ban 2 garast,1334-ben 6 obulust (Beke: i.h.; Documente. XIV. C., III. 151,163:) Két, tatárjárás előtti és elpusztult falu: Bedőháza és Pincehely lakóinak ideköltözéséhez fűzik eredetét. Előbbi az Olton túl feküdt, utóbbi pedig Árkoson alul, amelynek közelében a Szentegyházdombon régi romtöredékei emlékeztetnek arra, hogy ott templom lehetett. Bedőháza 1575-ben mint lakatlan, elpusztult helység még szerepel a forrásokban.
A pápai tizedjegyzék korának temploma, a tatárjárás után, mai helyén épült, mégpedig a román stílus korában, amint azt félköríves szentélye igazolja de a gótikus korban átépítik. (Entz G.: Székely templomerődök. 3.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic. 28.)
Az 1789. évi vizitációs jegyzőkönyv leírása szerint 7 támpillér vette körül, ami gótikus stílusra enged következtetni. Kazettás mennyezete volt, kék, azúr, zöld festéssel, minden tábla aranyozva, esztergán metszett gombokkal cifrázva. A déli és nyugati ajtó előtt kőből rakott mennyezetes tornác húzódott. (Kelemen: Művészett. I. 215, 219., 40. jegyz. Székelyföldi vártemplomok 165.)
A templomot várfal vette körül, mely részben ma is áll. A várfal négy sarkán 1789-ben még fedetlen bástyák állottak, amelyeken az alábbi felírás volt olvasható „...ezelőtt sok esztendőkkel lőtt pogányok égetésének vestigiuma... kőfalai is beborítatlanok lévén, imitt amott a tetejéről kezdenek lehullani a kövek”.
Az ötödik bástyán emelkedik a torony, alatta van a kapubejárat a templom udvarára. (Kelemen: i.m. I. 220.) Ismeretes védőszentje is: Szent István. (Szent István Emlékkönyv. III. 210.)
A középkori templomot lebontják és 1830–1833-ban újat építenek helyébe. A várfalból kiemelkedő négy bástya és torony ma is a XVI. század emlékét őrzi. (Négyszáz év.; Bálint I.: Judeţul Covasna. 259.)
A reformáció előtt tiszta katolikus falu.
A reformáció évtizedeiben az unitáriusok maradnak fölényben és az ő birtokukba jut és marad a régi templom is. A XVIII. században is unitárius anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 228.) és e század elején is az.
A megmaradt vagy 1622-ben újra reformátussá lett hívek a XVII. században építenek maguknak templomot. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 689.)
A XVIII. században református anyaegyház is van. (Benkő J.: Transsilvania. II. 191.)
A XVIII. századtól a katolikusok is szóhoz jutnak és Szent István tiszteletére szentelt templomuk van. (Schematismus. 1882. 40.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Pál a pápai tizedjegyzék szerint 12 régi és 2 liliomos banálist fizet,1333-ban 2 garast,1334-ben 6 obulust (Beke: i.h.; Documente. XIV. C., III. 151,163:) Két, tatárjárás előtti és elpusztult falu: Bedőháza és Pincehely lakóinak ideköltözéséhez fűzik eredetét. Előbbi az Olton túl feküdt, utóbbi pedig Árkoson alul, amelynek közelében a Szentegyházdombon régi romtöredékei emlékeztetnek arra, hogy ott templom lehetett. Bedőháza 1575-ben mint lakatlan, elpusztult helység még szerepel a forrásokban.
A pápai tizedjegyzék korának temploma, a tatárjárás után, mai helyén épült, mégpedig a román stílus korában, amint azt félköríves szentélye igazolja de a gótikus korban átépítik. (Entz G.: Székely templomerődök. 3.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic. 28.)
Az 1789. évi vizitációs jegyzőkönyv leírása szerint 7 támpillér vette körül, ami gótikus stílusra enged következtetni. Kazettás mennyezete volt, kék, azúr, zöld festéssel, minden tábla aranyozva, esztergán metszett gombokkal cifrázva. A déli és nyugati ajtó előtt kőből rakott mennyezetes tornác húzódott. (Kelemen: Művészett. I. 215, 219., 40. jegyz. Székelyföldi vártemplomok 165.)
A templomot várfal vette körül, mely részben ma is áll. A várfal négy sarkán 1789-ben még fedetlen bástyák állottak, amelyeken az alábbi felírás volt olvasható „...ezelőtt sok esztendőkkel lőtt pogányok égetésének vestigiuma... kőfalai is beborítatlanok lévén, imitt amott a tetejéről kezdenek lehullani a kövek”.
Az ötödik bástyán emelkedik a torony, alatta van a kapubejárat a templom udvarára. (Kelemen: i.m. I. 220.) Ismeretes védőszentje is: Szent István. (Szent István Emlékkönyv. III. 210.)
A középkori templomot lebontják és 1830–1833-ban újat építenek helyébe. A várfalból kiemelkedő négy bástya és torony ma is a XVI. század emlékét őrzi. (Négyszáz év.; Bálint I.: Judeţul Covasna. 259.)
A reformáció előtt tiszta katolikus falu.
A reformáció évtizedeiben az unitáriusok maradnak fölényben és az ő birtokukba jut és marad a régi templom is. A XVIII. században is unitárius anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 228.) és e század elején is az.
A megmaradt vagy 1622-ben újra reformátussá lett hívek a XVII. században építenek maguknak templomot. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 689.)
A XVIII. században református anyaegyház is van. (Benkő J.: Transsilvania. II. 191.)
A XVIII. századtól a katolikusok is szóhoz jutnak és Szent István tiszteletére szentelt templomuk van. (Schematismus. 1882. 40.)
Illyefalva, templomerőd
Ilieni, biserica cetate
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Illyefalva, http://hu.wikipedia.org/wiki/Illyefalva
Illyefalva (románul Ilieni, németül Ilgendorf) falu Romániában Kovászna megyében. Községközpont, Aldoboly és Sepsiszentkirály tartozik hozzá. Sepsiszentgyörgytől 8 km-re délre az Illyefalvi-patak völgyében az Olt jobb oldali teraszán fekszik.
templom
Vármegye: Háromszék
Ország: Románia
Régió: Erdély és Partium
Helységnév 1: Illyefalva
Helységnév 2: Ilieni
Illyefalva (Ilieni) falut az 1567. évi regestrumban 62 kapuval jegyzik. 1332-ben Helyének írják, majd Villa elyének. 1431-ben Illiefalva, 1461-ben Illyefalva néven szerepel a forrásokban.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Pál a pápai tizedjegyzék szerint 5 régi banálist fizet, 1333-ban 3 régi banálist,1334-ben pedig 2 banálist.
1443 előtt Antal (Antonius Siculus) a plébános (villa Sti Elie Siculorum de Sepsi), majd fehérvári dékán és kanonok. Ezekből az adatokból az is világos, hogy a templom védőszentje Ilyés volt és a falu a temploma után kapta a nevét. Első templomának építését a legrégibb templomok idejére teszik és Gyula konstantinápolyi megkeresztelkedésével hozzák kapcsolatba, ami után néhány keleti szent kapott templomot Erdélyben. Így Szent Ilyés a császári udvar szertartásainak könyvében szereplő V. Konstantin idején, ugyanakkor hiányzik a Szent László által felsorolt 29 szent között, akiket a templomok védőszentjéül ajánl. Ez feltevés.
A ma álló templom már a későbbi templomnemzedék képviselője. Építési idejét a XV. századra teszik, pontosabban 1443 tájára.
A gótikus kor alkotása, de a reneszánsz virágdíszítés több változata is fellelhető stílusában.
A templomot 1782–1785-ben egészen átépítik, mivel a földrengés megrongálta. Ekkor kazettás mennyezetet kap.
Az 1802-es földrengés után új tornyot kellett építeni.
A templomot kiterjedt területű kettős várfal veszi körül. A külső várfal szabálytalan hatszöget alkot, öt bástyával. Közülük három ötszögű, kettő négyszögű. A tornyot a belső várfal kapubejárata fölé építették. Ez egyben bástyául is szolgált. Orbán leírása óta a falak egy része leomlott.
A falak hajdan sok vihart láttak. 1612-ben Báthori Gábor idején ellenállt Weiss ostromának. 1658-ban, 1661-ben tatárhad ostromolta és dúlta fel. Az 1658-as ostrom alkalmával csellel kerítették hatalmukba a várat és öltek le sok védőt s hurcoltak fogságba még többet. (500 koponyát számláltak és 800 fogoly esett áldozatul.) Többek között az árapataki, a szentkirályi, a kilyéni, a kisborosnyói református papok.
Forrás:
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. Gyulafehérvár. 2000.
templom
Vármegye: Háromszék
Ország: Románia
Régió: Erdély és Partium
Helységnév 1: Illyefalva
Helységnév 2: Ilieni
Illyefalva (Ilieni) falut az 1567. évi regestrumban 62 kapuval jegyzik. 1332-ben Helyének írják, majd Villa elyének. 1431-ben Illiefalva, 1461-ben Illyefalva néven szerepel a forrásokban.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Pál a pápai tizedjegyzék szerint 5 régi banálist fizet, 1333-ban 3 régi banálist,1334-ben pedig 2 banálist.
1443 előtt Antal (Antonius Siculus) a plébános (villa Sti Elie Siculorum de Sepsi), majd fehérvári dékán és kanonok. Ezekből az adatokból az is világos, hogy a templom védőszentje Ilyés volt és a falu a temploma után kapta a nevét. Első templomának építését a legrégibb templomok idejére teszik és Gyula konstantinápolyi megkeresztelkedésével hozzák kapcsolatba, ami után néhány keleti szent kapott templomot Erdélyben. Így Szent Ilyés a császári udvar szertartásainak könyvében szereplő V. Konstantin idején, ugyanakkor hiányzik a Szent László által felsorolt 29 szent között, akiket a templomok védőszentjéül ajánl. Ez feltevés.
A ma álló templom már a későbbi templomnemzedék képviselője. Építési idejét a XV. századra teszik, pontosabban 1443 tájára.
A gótikus kor alkotása, de a reneszánsz virágdíszítés több változata is fellelhető stílusában.
A templomot 1782–1785-ben egészen átépítik, mivel a földrengés megrongálta. Ekkor kazettás mennyezetet kap.
Az 1802-es földrengés után új tornyot kellett építeni.
A templomot kiterjedt területű kettős várfal veszi körül. A külső várfal szabálytalan hatszöget alkot, öt bástyával. Közülük három ötszögű, kettő négyszögű. A tornyot a belső várfal kapubejárata fölé építették. Ez egyben bástyául is szolgált. Orbán leírása óta a falak egy része leomlott.
A falak hajdan sok vihart láttak. 1612-ben Báthori Gábor idején ellenállt Weiss ostromának. 1658-ban, 1661-ben tatárhad ostromolta és dúlta fel. Az 1658-as ostrom alkalmával csellel kerítették hatalmukba a várat és öltek le sok védőt s hurcoltak fogságba még többet. (500 koponyát számláltak és 800 fogoly esett áldozatul.) Többek között az árapataki, a szentkirályi, a kilyéni, a kisborosnyói református papok.
Forrás:
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. Gyulafehérvár. 2000.
Kézdiszentlélek, római katolikus templom
Forrás: wikipedia.org, Léstyán Ferenc, Megszentelt kövek ..., http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php?
Kézdiszentlélek (románul Sânzieni) falu Romániában, Kovászna megyében.
Kézdivásárhelytől 5 km-re északra a Kászon-patak völgyében fekszik.
A települést 1332-ben Sancto Spirito néven említik először. Mai templomának elődje egy 13. századi román stílusú templom lehetett. Helyére épült 1400 körül a mai templom, melyet a 15. század második felében átépítettek. 1773-ban újra átépítették, erődítései 18. századiak. A Perkő tetején álló vár már a honfoglaláskor is létezett, 1241-ben a tatárok lerombolták, utána újjáépítették, de a 15. században egy török ostrom elpusztította. Újra helyreállították és véglegesen csak a 16. század végén pusztult el.
A kézdiszentléleki római katolikus templom a a falu határán emelkedő Perkő-hegység aljában, enyhén kiemelkedő dombon áll.
A templom története
Kézdiszentlélek templomát 1332-ben, a pápai tizedjegyzékben említették először. A korabeli dokumentumok szerint a 14. század elején a falunak már volt plébániatemploma.
Az egykori román stílusú templom helyére a 15. század végén egy nagyméretű gótikus templomot építettek.
A reneszánsz stílusú faragott bejárati kapu a 17. századból származik.
A 18. század végén a templomot és a templombelsőt barokk stílusban átalakították. A gótikus boltozatot lebontották, a kapubástyát felújították, a déli oldal portikusza is akkor épülhetett. 1713-ban a középkori templomtornyot magasították és a hangablakos felső rész is akkor készült. Az orgonakarzat építési ideje 1736.
A műemléktemplomot 1701-ben, 1773-ban, 1834-ben, 1892-ben, 1913-ban és 1969-ben javították. Az 1996-os felújítás során a szentély délkeleti oldalán a tetőpárkány alatt egy 16. századi freskó fríz került elő. Ugyanakkor semmisült meg a hajó külső falát díszítő középkori falképes felület.
A templom leírása
A kézdiszentléleki római katolikus templom a legnagyobb háromszéki templomok egyike, 38 méter hosszúságú. A hajó szélessége 10 méter, hossza 22 méter, a sokszögzáródású szentély 8 méter széles és 12 méter hosszú. Nyugati oromfalának sarkait átlósan elhelyezkedő pillérek erősítik, fölöttük az alábbi felirat olvasható:
ERECTUM ANNO 1401 REAEDIFICATUM 1622 RENOVATUM ANNO 1701, 1773, 1892, 1931, 1969.
A hajó északi oldalán lévő pilléreken faragványok láthatók, az egyik egy ökörfejet ábrázol, amely Szent Lukács evangélista jelképe. Keleti irányban a második támpilléren egy durván faragott emberfej, (angyalfej) van, vagyis Szent Máté evangélista szimbóluma. A templomhajó nyugati oldalán álló karzatot négy nyolcszögű, kőből faragott késő gótikus oszlop tartja. A templomtér délnyugati sarkában egy elkülönített, szűk középkori lépcsőn lehet feljutni a karzatra.
A templom nyugati bejárata, valamint a sekrestye ajtókerete szemöldökgyámos.
Említésre méltó a részben elfalazott, késő gótikus szentségtartó fülke, amely egyenesen záródó nyílással rendelkezik, faragott kőkerete fiatornyos megoldással készült. A szentségtartó fülke mellett nyílik a homokkőből faragott, átszelt lóhereívvel záródó sekrestyeajtó.
A szentélyt és a tengelyétől kissé északi irányba eltolódott hajót, csúcsíves diadalív választja el. A hajó belsejét a déli oldalon három gótikus ablak világítja meg, amelyen kétszer hármas lóhereív és kör alakú díszítés látható.
A poligon záródású szentély keleti falán egy befalazott csúcsíves ablak körvonalazódik.
A templombelső régi emlékei közé tartoznak a gazdagon faragott szárnyasoltárok. A legszebb alkotás a 18. századi főoltár, amelyen a Szent Anna oltárkép látható. A Kálvária mellékoltár szintén a templom szépen díszített darabja.
A templom tornya
A műemléktemplom nyugati oromfalához épített háromszintes torony az övpárkányig középkori eredetű. A torony mérete az alapoknál 7x7 méter.
Az alsó szinten lévő ajtó egyben a templom főbejárata, amelynek magas, csúcsívvel záródó gyámos nyílású, bélletes ajtókeretét két mély horony közé fogott körtetag díszíti.
A torony első emeleti részén, a bejárat felett egy kisméretű, kör alakú ablak nyílik. A 2 méter vastagságú oldalfalakon lévő lőrésszerű nyílások szintén középkoriak, amelyeket egykor védelmi célokra használtak.
A legfelső szinten a négy égtáj felé barokk kori köríves ablakok nyílnak.
A templom várfala
A templomot körülvevő saroktornyos, kapubástyás erődítmény szokatlan alaprajza egyedülálló a Székelyföldön.
A várfal északi, keleti és déli oldalán ék alakú kiugrások vannak kialakítva, négy sarkán hengeres tornyok láthatók. A kilencszögű védőfalnak a déli és északi oldalon két-két, a keleti oldalon egy kifelé ugró hegyesszögben záródó falrésze van. A védőfal a déli oldalon 3,5-4 méter, az északi oldalon 3 méter magas.
A sarokvédő tornyok csak kicsivel magasabbak mint a falak, vastagságuk 80 centiméter. A délnyugati saroktorony földszintes épület, zsindelyes tetejének nyitott fedélrésze van. A templom nyugati homlokzatánál emelkedő torony 2 méter vastagságú, amelyen a megmaradt hosszúkás lőrések bizonyítják, hogy védelmi célra volt építve.
A templom bejárata a nyugati oldalon egy négyszög alakú kapubástya alatt van. Az épületrész egy kapualjból és egy emeleti helyiségből áll, amelyet a barokk átépítéskor nyugati oromfallal láttak el. Az udvar felől fedett deszkalépcsőn át lehet feljutni az emeletre.
A templom búcsúja
A Szentlélek tiszteletére felszentelt templom búcsúját, régi hagyomány szerint pünkösd másodnapján tartják.
Források
Léstyán Ferenc, Megszentelt kővek ...,
1251-ben Catrum Zenth Lélekh (SZOKL. I. 8.) néven írják az oklevelek. 1271-ben Castellanus castri Zenth Lélek in terra Siculorum (SZOKL. I. 17.), 1332-ben de Sancte Spiritu (Beke: Az erd. egyházmegye. 126.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) említik.
Templomáról az első híradás a pápai tizedjegyzékből ismeretes, mely szerint 1332-ben papja, Pál 19 régi banálist fizet, 1334-ben pedig 9 régi banálist. (Beke: i.h.)
A XIV. század elején tehát már áll a plébániatemplom, és valószínűleg jóval előbb is.
A királyi várról ugyanis bizonyos, hogy tatárjárás előtti, mert 1251-ben IV. Béla elrendeli, hogy a tatárok által lerombolt várat (Castrum nostrum Regale Zenth Lélek in confinis terrae Siculorum partium nostrarum Ultrasylvanorum positum), melyet a régi időkben építettek, újjáépítsék. Ebből következik, hogy már a tatárjárás előtt, legkésőbb a XII. században itt templom volt. Átélte-e a tatárjárás pusztításait, nem lehet tudni, de bizonyos, hogy az 1330-as években a plébániatemplom már újra áll. Románkori volt.
Szentélye poligon záródású. Hajóját belül nagyon átalakították, de megmaradt régi formájában a déli és nyugati ajtókeret és 4 nyolcszögpillér. A 12 külső támpillér egyikén emberfej dombormű látszik. A moldvai címernek ítélt ökörfejről nem egyöntetű a vélemény. Köpeczi S. József szerint az ökörfej mellől hiányzanak a moldvai címerre jellemző többi jelek: pajzs, nap, hold, csillagok. Szerinte Lukács evangélista jelképe akar lenni, így a másik pilléren látható emberfő Máté evangélista. (Az Oltár. II. 160.)
A templom építésének dátumát a déli falon is megörökítették: Erectum 1401, Reaedificatum 1622. (Az Oltár. II. 160.; Entz G. in: Erdélyi Múzeum. 1943. 222, 224.; Bíró: Erdély művészete. 61.; Orbán: Székelyföld. III. 109.)
A templom érdekessége, hogy a szentély eltér balra a hajó vonalától, jelezve a középkori áhítat kifejezéseként a keresztrefeszített Krisztus féloldalra hajolását. (Az Oltár. II. 159.)
Régi emlékei közé tartoznak a finom faragású szárnyasoltárok, melyek közül az egyik mellékoltárt eltávolították, részei elkallódtak. (Az Oltár. II. 159–160.)
A sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum egy innen származó, a XVI. század első negyedében készült miseruhát őriz, hímzett magyar kereszttel, mely alatt Mária, Szent János és két angyal áll. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 342.)
A templomot terjedelmes várfal veszi körül (mely egykor magas volt), négy köridomú bástyával és egy kapuvéddel.
A torony későbbi (állítólag XVIII. századi), a Kálnoki család építtette. (Schematismus. 1882. 109.)
Története:
Az eddig végzett régészeti és helyreállítási munkálatok megállapításai szerint a helység jelenleg álló egyházi épületét a 15. század végén, a 16. század elején emeltette a székely falusi lakosság – nagy valószínűséggel – a régebbi templomának a helyére. Osztozott a Székelyföld történelmi sorsában, vagyis az egyre erősebben támadó török és tatár seregek, valamint a garázda Habsburg zsoldosok gyakori dúló-fosztogató portyáiban. Ennek kivédésére, mint szerte a környéken, Kézdiszentléleken is az egyetlen jelentősebb kőépületet, vagyis a helybeli plébániatemplomot kőfalakkal és tornyokkal övezték. Az viszont érdekes, hogy a védőművek létrejöttét elég késői időpontra, a 18. századra helyezik a szakemberek. A történeti adatok arra utalnak, hogy a ma is látható védőfal 1731-ben még csak épülőfélben volt. Jelentősebb katonai eseményről, ostromról nem maradt fenn írásos adat a falusi lakosságnak menedéket nyújtó templomerőddel kapcsolatban. A háborús idők elmúltával is épségben maradt, a helyreállítási munkálatokról 1622, 1701, 1773, 1892, 1931 és 1969. esztendőből tudunk. Az 1980-as években két oldaltérrel bővítették a szentélyt, megsemmisítve a középkori sekrestyét és feltehetőleg a vakolat alatt megbúvó külső és belső falfestményeinek jó részét.
Leírása:
Kézdiszentlélek katolikus templomát a 15. század végén, a 16. század elején emelték a székely faluban. Erről az épület gótikus kőfaragványai adnak tájékoztatást az ide érkező látogatónak. A hajó a szentéllyel együtt 34 méter hosszú és 10 méter széles, gótikus támpillérekkel tagolt. Bejárata felett emelkedik a 7 x 7 méteres torony, amely a felső övpárkányig középkori eredetű, míg a felsőbb része a csúcsos sisakkal barokk-kori. Nagyon érdekes kialakítású az egyházat kerítő védelmi rendszer kiépítése, ami egyedülálló a székely templomerődítések között. A szokásos egyszerű falkiképzés helyett egy szabálytalan sokszög területet övez a 0,8 méter vastag, 3 – 4 méter magas kőfal, melynek tetejét rézsűs cserépsor fedi. Valamikor lőrések sora húzódott a falban, melyen keresztül a védők fegyvereikkel tűz alatt tarthatták a környező területet. Ezeket a lőréseknek a külső oldalát azonban a háborús idők elmúltával befalazták, belülről azonban megtekinthetők. Nem ismeretes az építőmester neve, de tudatosan tagolta így a falakat, hogy minden irányban jó kilövés legyen, ne alakuljon ki holttér, ahová beférkőzhet a támadó ellenség. Erre szolgáltak az alacsony, kerek tornyok is, melyeket szintén kilövőnyílásokkal láttak el. A négyszögletes kaputornyot későbbiekben barokk ízlésvilágra utaló díszítéssel láttak el, ami egyébként jellemzi a kézdiszentléleki templomerődítés egészét is.
Kovács András megállapítása szerint, a megépült védőrendszer már az építés idején is teljesen korszerűtlen és célszerűtlen volt. Az alacsony falak és a földszintes tornyocskák nyilvánvalóan nem ágyútűz ellen épültek. Az oldalazó védművek 5 - 6 m-es falszakaszaiból kialakított ollók és az ezek mögött kialakított 2 - 3 lőréspár a védekezésre csak igen kevés lehetőséget adott. A tört vonalú védőfal sokkal kisebb alapterületet kerít, mint amekkorát szabályos, vagy ahhoz közelálló alaprajzú fallal védeni lehetett volna. Az építők számára valószínűleg nem a védelmi funkció volt a legfontosabb. Esetleg egy, az építést jóval megelőzen készült rajz inspirálhatta az Erdélyben egyedülálló alaprajzú, sokszögű védőfal kialakítását. Kézenfekvő, hogy a 18. sz. elején hadászati szakember az említett, korszerűtlen megoldást nem ajánlhatta. Talán valamilyen korábbi építészeti traktátus illusztrációi mozdíthatták meg az építők fantáziáját. Szóba jöhetnek Francesco di Giorgo Martini (1439-1502) 15. század végén készült, városok erődítéséhez készült rajzai. Ezek a rajzok később újra felbukkannak több itáliai építész munkájában, így például Baldassare Peruzzi (1481-1536) hagyatékában is. Talán a székely közösség egy tanult fia által közvetített rajz hatására választották ezt a kora reneszánszban gyökerező megoldást a kézdiszentléleki védőfal építésére a 18. század húszas éveiben, akkor, amikor Erdély igazi erődítményeit már a francia rendszerhez igazították.
Megjegyzés: az egyházi épület, mint minden templom, csak a misék ideje alatt van nyitva. Nekünk szerencsénk volt, mert rövid kérdezősködés után az egyház melletti temetőben tartózkodó asszonyok egyike elszaladt a plébános házához, és elhozta a templom nagy kulcsát. Míg ő imádkozott, addig mi megnéztük a gyönyörű hajó és szentély berendezését, ami gótikus és barokk stílusú. Itt is azt tapasztaltuk, mint bárhol a Székelyföldön, vagyis nagyon kedvesen fogadtak a vendégszeretetükről híres székely emberek.
Szakirodalom:
Csorba - Marosi - Firon: Vártúrák kalauza III. {1983}------------------------------ 473.-- 474. old.
Csorba Csaba: Regényes váraink {2002}-------------------------------------------- 160.-- 161. old.
Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben 1541 - 1720------------ 72 -- 74. old.
Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében {2001}--------------- 338. kép
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása {1873}
Vofkori László: Székelyföld útikönyve II. {1998} ------------------------------------- 367.-- 368. old.
Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok {1995} -------------------------- 146.-- 151. old.
Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok {1990} --------------------------------------------- 283. old.
A települést 1332-ben Sancto Spirito néven említik először. Mai templomának elődje egy 13. századi román stílusú templom lehetett. Helyére épült 1400 körül a mai templom, melyet a 15. század második felében átépítettek. 1773-ban újra átépítették, erődítései 18. századiak. A Perkő tetején álló vár már a honfoglaláskor is létezett, 1241-ben a tatárok lerombolták, utána újjáépítették, de a 15. században egy török ostrom elpusztította. Újra helyreállították és véglegesen csak a 16. század végén pusztult el.
A kézdiszentléleki római katolikus templom a a falu határán emelkedő Perkő-hegység aljában, enyhén kiemelkedő dombon áll.
A templom története
Kézdiszentlélek templomát 1332-ben, a pápai tizedjegyzékben említették először. A korabeli dokumentumok szerint a 14. század elején a falunak már volt plébániatemploma.
Az egykori román stílusú templom helyére a 15. század végén egy nagyméretű gótikus templomot építettek.
A reneszánsz stílusú faragott bejárati kapu a 17. századból származik.
A 18. század végén a templomot és a templombelsőt barokk stílusban átalakították. A gótikus boltozatot lebontották, a kapubástyát felújították, a déli oldal portikusza is akkor épülhetett. 1713-ban a középkori templomtornyot magasították és a hangablakos felső rész is akkor készült. Az orgonakarzat építési ideje 1736.
A műemléktemplomot 1701-ben, 1773-ban, 1834-ben, 1892-ben, 1913-ban és 1969-ben javították. Az 1996-os felújítás során a szentély délkeleti oldalán a tetőpárkány alatt egy 16. századi freskó fríz került elő. Ugyanakkor semmisült meg a hajó külső falát díszítő középkori falképes felület.
A templom leírása
A kézdiszentléleki római katolikus templom a legnagyobb háromszéki templomok egyike, 38 méter hosszúságú. A hajó szélessége 10 méter, hossza 22 méter, a sokszögzáródású szentély 8 méter széles és 12 méter hosszú. Nyugati oromfalának sarkait átlósan elhelyezkedő pillérek erősítik, fölöttük az alábbi felirat olvasható:
ERECTUM ANNO 1401 REAEDIFICATUM 1622 RENOVATUM ANNO 1701, 1773, 1892, 1931, 1969.
A hajó északi oldalán lévő pilléreken faragványok láthatók, az egyik egy ökörfejet ábrázol, amely Szent Lukács evangélista jelképe. Keleti irányban a második támpilléren egy durván faragott emberfej, (angyalfej) van, vagyis Szent Máté evangélista szimbóluma. A templomhajó nyugati oldalán álló karzatot négy nyolcszögű, kőből faragott késő gótikus oszlop tartja. A templomtér délnyugati sarkában egy elkülönített, szűk középkori lépcsőn lehet feljutni a karzatra.
A templom nyugati bejárata, valamint a sekrestye ajtókerete szemöldökgyámos.
Említésre méltó a részben elfalazott, késő gótikus szentségtartó fülke, amely egyenesen záródó nyílással rendelkezik, faragott kőkerete fiatornyos megoldással készült. A szentségtartó fülke mellett nyílik a homokkőből faragott, átszelt lóhereívvel záródó sekrestyeajtó.
A szentélyt és a tengelyétől kissé északi irányba eltolódott hajót, csúcsíves diadalív választja el. A hajó belsejét a déli oldalon három gótikus ablak világítja meg, amelyen kétszer hármas lóhereív és kör alakú díszítés látható.
A poligon záródású szentély keleti falán egy befalazott csúcsíves ablak körvonalazódik.
A templombelső régi emlékei közé tartoznak a gazdagon faragott szárnyasoltárok. A legszebb alkotás a 18. századi főoltár, amelyen a Szent Anna oltárkép látható. A Kálvária mellékoltár szintén a templom szépen díszített darabja.
A templom tornya
A műemléktemplom nyugati oromfalához épített háromszintes torony az övpárkányig középkori eredetű. A torony mérete az alapoknál 7x7 méter.
Az alsó szinten lévő ajtó egyben a templom főbejárata, amelynek magas, csúcsívvel záródó gyámos nyílású, bélletes ajtókeretét két mély horony közé fogott körtetag díszíti.
A torony első emeleti részén, a bejárat felett egy kisméretű, kör alakú ablak nyílik. A 2 méter vastagságú oldalfalakon lévő lőrésszerű nyílások szintén középkoriak, amelyeket egykor védelmi célokra használtak.
A legfelső szinten a négy égtáj felé barokk kori köríves ablakok nyílnak.
A templom várfala
A templomot körülvevő saroktornyos, kapubástyás erődítmény szokatlan alaprajza egyedülálló a Székelyföldön.
A várfal északi, keleti és déli oldalán ék alakú kiugrások vannak kialakítva, négy sarkán hengeres tornyok láthatók. A kilencszögű védőfalnak a déli és északi oldalon két-két, a keleti oldalon egy kifelé ugró hegyesszögben záródó falrésze van. A védőfal a déli oldalon 3,5-4 méter, az északi oldalon 3 méter magas.
A sarokvédő tornyok csak kicsivel magasabbak mint a falak, vastagságuk 80 centiméter. A délnyugati saroktorony földszintes épület, zsindelyes tetejének nyitott fedélrésze van. A templom nyugati homlokzatánál emelkedő torony 2 méter vastagságú, amelyen a megmaradt hosszúkás lőrések bizonyítják, hogy védelmi célra volt építve.
A templom bejárata a nyugati oldalon egy négyszög alakú kapubástya alatt van. Az épületrész egy kapualjból és egy emeleti helyiségből áll, amelyet a barokk átépítéskor nyugati oromfallal láttak el. Az udvar felől fedett deszkalépcsőn át lehet feljutni az emeletre.
A templom búcsúja
A Szentlélek tiszteletére felszentelt templom búcsúját, régi hagyomány szerint pünkösd másodnapján tartják.
Források
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása 2. kötet. Békéscsaba, 1982.
- Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok. Budapest, 1995.
- Tüdős S. Kinga: Erdélyi védőrendszerek a XV-XVIII. században. Budapest, 1995.
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996.
- Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.
- Horváth Zoltán György: Erdély legszebb középkori templomai. Budapest, 2009.
- Karczag Ákos: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2010.
Léstyán Ferenc, Megszentelt kővek ...,
1251-ben Catrum Zenth Lélekh (SZOKL. I. 8.) néven írják az oklevelek. 1271-ben Castellanus castri Zenth Lélek in terra Siculorum (SZOKL. I. 17.), 1332-ben de Sancte Spiritu (Beke: Az erd. egyházmegye. 126.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) említik.
Templomáról az első híradás a pápai tizedjegyzékből ismeretes, mely szerint 1332-ben papja, Pál 19 régi banálist fizet, 1334-ben pedig 9 régi banálist. (Beke: i.h.)
A XIV. század elején tehát már áll a plébániatemplom, és valószínűleg jóval előbb is.
A királyi várról ugyanis bizonyos, hogy tatárjárás előtti, mert 1251-ben IV. Béla elrendeli, hogy a tatárok által lerombolt várat (Castrum nostrum Regale Zenth Lélek in confinis terrae Siculorum partium nostrarum Ultrasylvanorum positum), melyet a régi időkben építettek, újjáépítsék. Ebből következik, hogy már a tatárjárás előtt, legkésőbb a XII. században itt templom volt. Átélte-e a tatárjárás pusztításait, nem lehet tudni, de bizonyos, hogy az 1330-as években a plébániatemplom már újra áll. Románkori volt.
Szentélye poligon záródású. Hajóját belül nagyon átalakították, de megmaradt régi formájában a déli és nyugati ajtókeret és 4 nyolcszögpillér. A 12 külső támpillér egyikén emberfej dombormű látszik. A moldvai címernek ítélt ökörfejről nem egyöntetű a vélemény. Köpeczi S. József szerint az ökörfej mellől hiányzanak a moldvai címerre jellemző többi jelek: pajzs, nap, hold, csillagok. Szerinte Lukács evangélista jelképe akar lenni, így a másik pilléren látható emberfő Máté evangélista. (Az Oltár. II. 160.)
A templom építésének dátumát a déli falon is megörökítették: Erectum 1401, Reaedificatum 1622. (Az Oltár. II. 160.; Entz G. in: Erdélyi Múzeum. 1943. 222, 224.; Bíró: Erdély művészete. 61.; Orbán: Székelyföld. III. 109.)
A templom érdekessége, hogy a szentély eltér balra a hajó vonalától, jelezve a középkori áhítat kifejezéseként a keresztrefeszített Krisztus féloldalra hajolását. (Az Oltár. II. 159.)
Régi emlékei közé tartoznak a finom faragású szárnyasoltárok, melyek közül az egyik mellékoltárt eltávolították, részei elkallódtak. (Az Oltár. II. 159–160.)
A sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum egy innen származó, a XVI. század első negyedében készült miseruhát őriz, hímzett magyar kereszttel, mely alatt Mária, Szent János és két angyal áll. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 342.)
A templomot terjedelmes várfal veszi körül (mely egykor magas volt), négy köridomú bástyával és egy kapuvéddel.
A torony későbbi (állítólag XVIII. századi), a Kálnoki család építtette. (Schematismus. 1882. 109.)
Története:
Az eddig végzett régészeti és helyreállítási munkálatok megállapításai szerint a helység jelenleg álló egyházi épületét a 15. század végén, a 16. század elején emeltette a székely falusi lakosság – nagy valószínűséggel – a régebbi templomának a helyére. Osztozott a Székelyföld történelmi sorsában, vagyis az egyre erősebben támadó török és tatár seregek, valamint a garázda Habsburg zsoldosok gyakori dúló-fosztogató portyáiban. Ennek kivédésére, mint szerte a környéken, Kézdiszentléleken is az egyetlen jelentősebb kőépületet, vagyis a helybeli plébániatemplomot kőfalakkal és tornyokkal övezték. Az viszont érdekes, hogy a védőművek létrejöttét elég késői időpontra, a 18. századra helyezik a szakemberek. A történeti adatok arra utalnak, hogy a ma is látható védőfal 1731-ben még csak épülőfélben volt. Jelentősebb katonai eseményről, ostromról nem maradt fenn írásos adat a falusi lakosságnak menedéket nyújtó templomerőddel kapcsolatban. A háborús idők elmúltával is épségben maradt, a helyreállítási munkálatokról 1622, 1701, 1773, 1892, 1931 és 1969. esztendőből tudunk. Az 1980-as években két oldaltérrel bővítették a szentélyt, megsemmisítve a középkori sekrestyét és feltehetőleg a vakolat alatt megbúvó külső és belső falfestményeinek jó részét.
Leírása:
Kézdiszentlélek katolikus templomát a 15. század végén, a 16. század elején emelték a székely faluban. Erről az épület gótikus kőfaragványai adnak tájékoztatást az ide érkező látogatónak. A hajó a szentéllyel együtt 34 méter hosszú és 10 méter széles, gótikus támpillérekkel tagolt. Bejárata felett emelkedik a 7 x 7 méteres torony, amely a felső övpárkányig középkori eredetű, míg a felsőbb része a csúcsos sisakkal barokk-kori. Nagyon érdekes kialakítású az egyházat kerítő védelmi rendszer kiépítése, ami egyedülálló a székely templomerődítések között. A szokásos egyszerű falkiképzés helyett egy szabálytalan sokszög területet övez a 0,8 méter vastag, 3 – 4 méter magas kőfal, melynek tetejét rézsűs cserépsor fedi. Valamikor lőrések sora húzódott a falban, melyen keresztül a védők fegyvereikkel tűz alatt tarthatták a környező területet. Ezeket a lőréseknek a külső oldalát azonban a háborús idők elmúltával befalazták, belülről azonban megtekinthetők. Nem ismeretes az építőmester neve, de tudatosan tagolta így a falakat, hogy minden irányban jó kilövés legyen, ne alakuljon ki holttér, ahová beférkőzhet a támadó ellenség. Erre szolgáltak az alacsony, kerek tornyok is, melyeket szintén kilövőnyílásokkal láttak el. A négyszögletes kaputornyot későbbiekben barokk ízlésvilágra utaló díszítéssel láttak el, ami egyébként jellemzi a kézdiszentléleki templomerődítés egészét is.
Kovács András megállapítása szerint, a megépült védőrendszer már az építés idején is teljesen korszerűtlen és célszerűtlen volt. Az alacsony falak és a földszintes tornyocskák nyilvánvalóan nem ágyútűz ellen épültek. Az oldalazó védművek 5 - 6 m-es falszakaszaiból kialakított ollók és az ezek mögött kialakított 2 - 3 lőréspár a védekezésre csak igen kevés lehetőséget adott. A tört vonalú védőfal sokkal kisebb alapterületet kerít, mint amekkorát szabályos, vagy ahhoz közelálló alaprajzú fallal védeni lehetett volna. Az építők számára valószínűleg nem a védelmi funkció volt a legfontosabb. Esetleg egy, az építést jóval megelőzen készült rajz inspirálhatta az Erdélyben egyedülálló alaprajzú, sokszögű védőfal kialakítását. Kézenfekvő, hogy a 18. sz. elején hadászati szakember az említett, korszerűtlen megoldást nem ajánlhatta. Talán valamilyen korábbi építészeti traktátus illusztrációi mozdíthatták meg az építők fantáziáját. Szóba jöhetnek Francesco di Giorgo Martini (1439-1502) 15. század végén készült, városok erődítéséhez készült rajzai. Ezek a rajzok később újra felbukkannak több itáliai építész munkájában, így például Baldassare Peruzzi (1481-1536) hagyatékában is. Talán a székely közösség egy tanult fia által közvetített rajz hatására választották ezt a kora reneszánszban gyökerező megoldást a kézdiszentléleki védőfal építésére a 18. század húszas éveiben, akkor, amikor Erdély igazi erődítményeit már a francia rendszerhez igazították.
Megjegyzés: az egyházi épület, mint minden templom, csak a misék ideje alatt van nyitva. Nekünk szerencsénk volt, mert rövid kérdezősködés után az egyház melletti temetőben tartózkodó asszonyok egyike elszaladt a plébános házához, és elhozta a templom nagy kulcsát. Míg ő imádkozott, addig mi megnéztük a gyönyörű hajó és szentély berendezését, ami gótikus és barokk stílusú. Itt is azt tapasztaltuk, mint bárhol a Székelyföldön, vagyis nagyon kedvesen fogadtak a vendégszeretetükről híres székely emberek.
Szakirodalom:
Csorba - Marosi - Firon: Vártúrák kalauza III. {1983}------------------------------ 473.-- 474. old.
Csorba Csaba: Regényes váraink {2002}-------------------------------------------- 160.-- 161. old.
Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben 1541 - 1720------------ 72 -- 74. old.
Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében {2001}--------------- 338. kép
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása {1873}
Vofkori László: Székelyföld útikönyve II. {1998} ------------------------------------- 367.-- 368. old.
Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok {1995} -------------------------- 146.-- 151. old.
Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok {1990} --------------------------------------------- 283. old.
Kilyén, unitárius templom
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kily%C3%A9n, http://szaszandras.info/ajanlo/muemlekek/sepsikilyen.html
Kilyén (románul Chilieni, németül Kilön) falu Romániában Kovászna megyében. Közigazgatásilag Sepsiszentgyörgyhöz tartozik. Sepsiszentgyörggyel csaknem szemben az Olt bal partján fekszik. Unitárius temploma 13. századi eredetű, 1334-ben már plébániatemplom, 1497-ben gótikus stílusban átépítették. Falain 1427-ből származó freskók láthatók: Szent László-legenda, Utolsó vacsora, Kánai mennyegző. Rovásírásos emlék is található itt.
Napjainkban közigazgatásilag már Sepsiszentgyörgyhöz tartozó, régi háromszéki település. (Nem azonos a gyergyói Kilyénfalvával.) Neve az 1330-as pápai tizedjegyzékben bukkan fel először. A falu délnyugati határában 4. századi település maradványai kerültek felszínre. A lelet azt igazolja, hogy a terület több mint másfélezer éve lakott.
Az unitárius templom Kilyén legrégibb építészeti emléke, a 13. század végén a 14. század elején épült. Az 1334-ben már plébániatemplomként nyilvántartott, eredetileg román stílusú épületet a 15. században gótikus stílusban átépítették. A kilyéni unitárius templom napjainkig a környék legjelentősebb gótikus műemléke. Szentségtartó fülkéje 1497-ból való. Azonos évszámot visel a templom falába beépített, díszesen faragott kőtábla is. A Szent László legendát, illetve két újszövetségi eseményt: a Kánai mennyegzőt és az Utolsó vacsorát ábrázoló, feltehetően a 15. századból származó freskókat a közelmúltban befejeződött felújításkor restaurálták.
Az 1977-es földrengéskor a templom súlyosan megsérült, és bezárták. Már-már úgy tűnt menthetetlenül elpusztul. Szerencsére a román, illetve a magyar kulturális tárca pénzügyi támogatásával 1994-ben, a tetőszerkezet és a harangtorony megerősítésével, elkezdődtek a helyreállítási munkálatok. A rekonstrukció során egy gótikus keresztelő medence és számos faragott kő került elő, többek között a déli oldal kapujának 1497-ből származó teljes kőkerete. (Korábban a kapukeret záróköve, amelyről Orbán Balázs is említést tett, a templom nyugati oldalába volt beépítve.) A helyreállításban magyarországi szakemberek is részt vettek.
Freskóit a kiskunfélegyházi születésű – s méltatlanul háttérbe szorított – Huszka József tárta fel 1885-ben (A fotók közt szereplő két freskó akvarellje tőle származik.) A lelkes és fáradhatatlan rajztanár, festőművész, művészettörténész, restaurátor és etnográfus Rómer Flóris ikonográfiai tanulmányai alapján elindulva és Orbán Balázs, illetve helyi közlők adatait felhasználva egyedülálló kutatást végzett a Székelyföldön a 19. század nyolcvanas és kilencvenes éveiben. Ikonográfiai elemzései ugyan ma már túlhaladottak, ám kitűnő rajzai révén több – időközben elpusztult – falképet sikerült megőrizni az utókor számára. Rajztanárként olyan kiváló akvarell-másolatokat készített a feltárt középkori falképekről, hogy ezek alapján hitelesnek tűnik az állítás, miszerint: a gelencei, a homoródszentmártoni és a sepsibesenyői falképek Szent László-legenda ábrázolásai egyetlen mesternek vagy műhelynek tulajdoníthatók. Remek másolatai alapján állították helyre – csaknem száz év múltán – az időközben visszameszelt vagy visszavakolt sepsibesenyői, székelydályai falképek, illetve a sepsikilyéni unitárius műemléktemplom freskóinak restaurálását.
Napjainkban közigazgatásilag már Sepsiszentgyörgyhöz tartozó, régi háromszéki település. (Nem azonos a gyergyói Kilyénfalvával.) Neve az 1330-as pápai tizedjegyzékben bukkan fel először. A falu délnyugati határában 4. századi település maradványai kerültek felszínre. A lelet azt igazolja, hogy a terület több mint másfélezer éve lakott.
Az unitárius templom Kilyén legrégibb építészeti emléke, a 13. század végén a 14. század elején épült. Az 1334-ben már plébániatemplomként nyilvántartott, eredetileg román stílusú épületet a 15. században gótikus stílusban átépítették. A kilyéni unitárius templom napjainkig a környék legjelentősebb gótikus műemléke. Szentségtartó fülkéje 1497-ból való. Azonos évszámot visel a templom falába beépített, díszesen faragott kőtábla is. A Szent László legendát, illetve két újszövetségi eseményt: a Kánai mennyegzőt és az Utolsó vacsorát ábrázoló, feltehetően a 15. századból származó freskókat a közelmúltban befejeződött felújításkor restaurálták.
Az 1977-es földrengéskor a templom súlyosan megsérült, és bezárták. Már-már úgy tűnt menthetetlenül elpusztul. Szerencsére a román, illetve a magyar kulturális tárca pénzügyi támogatásával 1994-ben, a tetőszerkezet és a harangtorony megerősítésével, elkezdődtek a helyreállítási munkálatok. A rekonstrukció során egy gótikus keresztelő medence és számos faragott kő került elő, többek között a déli oldal kapujának 1497-ből származó teljes kőkerete. (Korábban a kapukeret záróköve, amelyről Orbán Balázs is említést tett, a templom nyugati oldalába volt beépítve.) A helyreállításban magyarországi szakemberek is részt vettek.
Freskóit a kiskunfélegyházi születésű – s méltatlanul háttérbe szorított – Huszka József tárta fel 1885-ben (A fotók közt szereplő két freskó akvarellje tőle származik.) A lelkes és fáradhatatlan rajztanár, festőművész, művészettörténész, restaurátor és etnográfus Rómer Flóris ikonográfiai tanulmányai alapján elindulva és Orbán Balázs, illetve helyi közlők adatait felhasználva egyedülálló kutatást végzett a Székelyföldön a 19. század nyolcvanas és kilencvenes éveiben. Ikonográfiai elemzései ugyan ma már túlhaladottak, ám kitűnő rajzai révén több – időközben elpusztult – falképet sikerült megőrizni az utókor számára. Rajztanárként olyan kiváló akvarell-másolatokat készített a feltárt középkori falképekről, hogy ezek alapján hitelesnek tűnik az állítás, miszerint: a gelencei, a homoródszentmártoni és a sepsibesenyői falképek Szent László-legenda ábrázolásai egyetlen mesternek vagy műhelynek tulajdoníthatók. Remek másolatai alapján állították helyre – csaknem száz év múltán – az időközben visszameszelt vagy visszavakolt sepsibesenyői, székelydályai falképek, illetve a sepsikilyéni unitárius műemléktemplom freskóinak restaurálását.
Sepsikőröspatak, katolikus templom
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sepsik%C5%91r%C3%B6spatak
Sepsiköröspatak (románul Valea Crişului) falu Romániában Kovászna megyében, Sepsiszentgyörgytől 10 km-re északkeletre a Körös-patak völgyében. Kálnok tartozik hozzá. Római katolikus temploma a 14. században épült, 1788-ban javították, majd 1859 és 1869 között csaknem teljesen újjáépítették. 1890-ben 14. századi freskókat fedeztek fel falain, a 12 apostolt ábrázolja (?). A Királyok imádása jelenet a javítások során megsemisült. Későbarokk, messzire ellátszó harangtornyában egy 1512-ben készült 3 mázsás harang van.
Sepsiszentgyörgy, református templomerőd
Ref. templom
Vármegye: Háromszék
Ország: Románia
Régió: Erdély és Partium
Helységnév 1: Sepsiszentgyörgy
Helységnév 2: Sfantu Gheorghe
Wikipedia
Sepsiszentgyörgy (románul Sfântu Gheorghe): város Romániában Kovászna megyében. Háromszék legjelentősebb városa egyben székvárosa, 1876 és 1918 között Háromszék vármegye, 1968-óta Kovászna megye székhelye. 1880-ban Szemerját csatolták hozzá, ma Kilyén, Szotyor és Sugásfürdő is ide tartozik. 2002-ben 61 512 lakosából 46 121 magyar (74,9%) és 14 131 (22,9%) román volt.
http://church.lutheran.hu/reformatio/pkszentgyorgyvartemplom.htm
A XIV. század végén és a XV. század elején épült gótikus stílusban. 1547-ben alakítják, számos reneszánsz elemmel gazdagítják, ekkor nyeri el mai formáját. Daczó Pál patrónus építtette, és nyújtotta meg hajóját. A templom hossza 30, szélessége 9, a falak magassága 8 méter. Épületanyaga terméskő és tégla. Az évszázadok folyamán több alkalommal földrengés rázta meg a templomot. Az 1728. és 1738. évi földrengések rombolása súlyos volt ugyan, de a javítások során a templom stílusát nem változtatták. A harmadik, az 1802-ik esztendei földrengés következtében a várkerítés, a templom bástyatornya, gótikus boltozata nagy részben beomlott, csak a keleti rész feletti boltozat maradt épen. 1805-ben javították a templomot. A régi, gótikus stílusú boltozatot nem építették újra, hanem vakolt, sima mennyezetté alakítoták át. Az új torony 1829-ben készült el. Azután jelentős változás 1894-ben történt, amikor az új orgona számára karzatot építettek a templom keleti részébe. Ezáltal a templom csúcsíves stílusa törést szenvedett és szépségéből sokat veszített. 1885-ben Angster József pécsi orgonakészítő készítette el az orgonát. Évszázadunkban is többször megrongálódott a templom földrengés folytán. Sok háromszéki templommal együtt a Vártemplom is renoválásra szorult. (A templomot eredetileg kettős várfal övezte, és bástyatornyokkal volt ellátva. A külső falnak ma csak nyomai látszanak. A belső falakon láthatók a nyomai azoknak a fülkéknek, amiket a falak mellé építettek és ahol a város lakossága gabonáját és egyéb értékeit őrizte.)
http://www.vjrktf.hu/carus/honisme/Ho990633.htm
Városunk fennmaradt legrégibb egyházi építkezése a Vártemplom és az azt körülvevő erődítményrendszer. A templomot körülvevő belső várfal a XV., a külső várfal pedig a XVI. században épült. Az 1658-as és 1661-es török és tatárdúlások megrongálták a várfalakat. Az 1802-es földrengés következtében elpusztult külső várfalat később sem építették újra. Ugyancsak a földrengés okozta a templomhajó gótikus boltozatának beszakadását.
http://mars.elte.hu/varak/terkep+lista2.php
Sepsiszentgyörgy (Sfântu Gheorghe) helység 1332-ben de Sancto Georgio, 1412-ben Zenthgywrgh, 1515-ben Sepsi Zenthghewrgh néven van említve. 1509-ben Sigillum oppidi Sepsi Sz. György néven jelentkezik az okiratokban. Az 1567. évi regestrumban 63 kapuval jegyzik.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Mihály a pápai tizedjegyzék szerint 15 régi banálist fizet, 1333-ban 11 régi banálist, 1334-ben 10 veröczei banálist.
1319-ben már mint megüresedett plébánia szerepel S. Georgii, de nem lehet eldönteni, hogy a sok közül melyik Szent György-plébániát kell érteni alatta.
A város neve maga is Szent György-templomának létét igazolja, de még inkább az, hogy 1332-ben papja, Mihály, akinek plébániatemploma a Szent György-templom.
A XIV. századi templom, melynek építése jóval régebbi lehet, 1547-ben nagy átépítés után gótikus jelleget kap. Építését Daczó Pál nevéhez fűzik, de ez a templom újítása és átalakítása évét jelölheti. Ma is őrzi gótikus kori jegyeit: szentélye sokszögzáródású, hálóboltozattal, melynek bordái csörlött idomú gyámkövekre támaszkodnak. A gyámkövek egyikén nap és hold látható (székely címer), a másikon férfi és női arc. Magas csúcsíves ablakaiból hiányzanak a díszművek. A hajó teljesen átalakult, ablakaival együtt. Egykori boltozatáról csak a megmaradt gyámkövek és a külső támfalak tanúskodnak. A templom déli ajtaja is megmaradt, valószínűleg a Daczó-féle munkálatok idejéből való. Reneszánsz díszítésű.
Az 1802. évi földrengéskor megrongálódik, s a leomló vakolat alól a falakon szentek képei tűntek elő.
A régi, reformáció előtti időkből való a harang is, amelyet Szűz Mária és Szent Péter tiszteletére szenteltek.
A templomot magas várfal vette körül, kettős erődítéssel: a belső magas falat egy külső, alacsonyabb övezte. Ennek nagy részét még a XVIII. században lebontották.
Két bástyája egyikén emelkedett a torony. A tornyot többször is újjá kellett építeni 1761-ben, 1758-ban és az 1802. évi földrengés után.
A templom és várkastély sok megpróbáltatást él át, főképpen 1658-ban és 1661-ben tatárok pusztítják. Az 1660-as években esperesük segélykérő levelet ír, szomorúan ecsetelve a sepsiszentgyörgyi „Rta Ecclesiának romlását és abban Isten házának pusztulását. Ali basa járásakor... in Anno 1661. 900 lakos elhurcoltatását.” E levél szerint a templom ekkor még egészen bolthajtásos, de a részben beszakadozott szarufái, koszorúfái rothadoznak. Az ezt követő átalakításkor veszíti el gótikus jellegének jó részét.
Az 1802. évi földrengés után ismét nagy átalakításokat szenved. (
A múlt század közepén a templom lebontását tervezik, hogy újat építsenek lenn a városban. Szerencsére erre nem kerül sor.
Forrás:
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. Gyulafehérvár. 2000.
Vármegye: Háromszék
Ország: Románia
Régió: Erdély és Partium
Helységnév 1: Sepsiszentgyörgy
Helységnév 2: Sfantu Gheorghe
Wikipedia
Sepsiszentgyörgy (románul Sfântu Gheorghe): város Romániában Kovászna megyében. Háromszék legjelentősebb városa egyben székvárosa, 1876 és 1918 között Háromszék vármegye, 1968-óta Kovászna megye székhelye. 1880-ban Szemerját csatolták hozzá, ma Kilyén, Szotyor és Sugásfürdő is ide tartozik. 2002-ben 61 512 lakosából 46 121 magyar (74,9%) és 14 131 (22,9%) román volt.
http://church.lutheran.hu/reformatio/pkszentgyorgyvartemplom.htm
A XIV. század végén és a XV. század elején épült gótikus stílusban. 1547-ben alakítják, számos reneszánsz elemmel gazdagítják, ekkor nyeri el mai formáját. Daczó Pál patrónus építtette, és nyújtotta meg hajóját. A templom hossza 30, szélessége 9, a falak magassága 8 méter. Épületanyaga terméskő és tégla. Az évszázadok folyamán több alkalommal földrengés rázta meg a templomot. Az 1728. és 1738. évi földrengések rombolása súlyos volt ugyan, de a javítások során a templom stílusát nem változtatták. A harmadik, az 1802-ik esztendei földrengés következtében a várkerítés, a templom bástyatornya, gótikus boltozata nagy részben beomlott, csak a keleti rész feletti boltozat maradt épen. 1805-ben javították a templomot. A régi, gótikus stílusú boltozatot nem építették újra, hanem vakolt, sima mennyezetté alakítoták át. Az új torony 1829-ben készült el. Azután jelentős változás 1894-ben történt, amikor az új orgona számára karzatot építettek a templom keleti részébe. Ezáltal a templom csúcsíves stílusa törést szenvedett és szépségéből sokat veszített. 1885-ben Angster József pécsi orgonakészítő készítette el az orgonát. Évszázadunkban is többször megrongálódott a templom földrengés folytán. Sok háromszéki templommal együtt a Vártemplom is renoválásra szorult. (A templomot eredetileg kettős várfal övezte, és bástyatornyokkal volt ellátva. A külső falnak ma csak nyomai látszanak. A belső falakon láthatók a nyomai azoknak a fülkéknek, amiket a falak mellé építettek és ahol a város lakossága gabonáját és egyéb értékeit őrizte.)
http://www.vjrktf.hu/carus/honisme/Ho990633.htm
Városunk fennmaradt legrégibb egyházi építkezése a Vártemplom és az azt körülvevő erődítményrendszer. A templomot körülvevő belső várfal a XV., a külső várfal pedig a XVI. században épült. Az 1658-as és 1661-es török és tatárdúlások megrongálták a várfalakat. Az 1802-es földrengés következtében elpusztult külső várfalat később sem építették újra. Ugyancsak a földrengés okozta a templomhajó gótikus boltozatának beszakadását.
http://mars.elte.hu/varak/terkep+lista2.php
Sepsiszentgyörgy (Sfântu Gheorghe) helység 1332-ben de Sancto Georgio, 1412-ben Zenthgywrgh, 1515-ben Sepsi Zenthghewrgh néven van említve. 1509-ben Sigillum oppidi Sepsi Sz. György néven jelentkezik az okiratokban. Az 1567. évi regestrumban 63 kapuval jegyzik.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Mihály a pápai tizedjegyzék szerint 15 régi banálist fizet, 1333-ban 11 régi banálist, 1334-ben 10 veröczei banálist.
1319-ben már mint megüresedett plébánia szerepel S. Georgii, de nem lehet eldönteni, hogy a sok közül melyik Szent György-plébániát kell érteni alatta.
A város neve maga is Szent György-templomának létét igazolja, de még inkább az, hogy 1332-ben papja, Mihály, akinek plébániatemploma a Szent György-templom.
A XIV. századi templom, melynek építése jóval régebbi lehet, 1547-ben nagy átépítés után gótikus jelleget kap. Építését Daczó Pál nevéhez fűzik, de ez a templom újítása és átalakítása évét jelölheti. Ma is őrzi gótikus kori jegyeit: szentélye sokszögzáródású, hálóboltozattal, melynek bordái csörlött idomú gyámkövekre támaszkodnak. A gyámkövek egyikén nap és hold látható (székely címer), a másikon férfi és női arc. Magas csúcsíves ablakaiból hiányzanak a díszművek. A hajó teljesen átalakult, ablakaival együtt. Egykori boltozatáról csak a megmaradt gyámkövek és a külső támfalak tanúskodnak. A templom déli ajtaja is megmaradt, valószínűleg a Daczó-féle munkálatok idejéből való. Reneszánsz díszítésű.
Az 1802. évi földrengéskor megrongálódik, s a leomló vakolat alól a falakon szentek képei tűntek elő.
A régi, reformáció előtti időkből való a harang is, amelyet Szűz Mária és Szent Péter tiszteletére szenteltek.
A templomot magas várfal vette körül, kettős erődítéssel: a belső magas falat egy külső, alacsonyabb övezte. Ennek nagy részét még a XVIII. században lebontották.
Két bástyája egyikén emelkedett a torony. A tornyot többször is újjá kellett építeni 1761-ben, 1758-ban és az 1802. évi földrengés után.
A templom és várkastély sok megpróbáltatást él át, főképpen 1658-ban és 1661-ben tatárok pusztítják. Az 1660-as években esperesük segélykérő levelet ír, szomorúan ecsetelve a sepsiszentgyörgyi „Rta Ecclesiának romlását és abban Isten házának pusztulását. Ali basa járásakor... in Anno 1661. 900 lakos elhurcoltatását.” E levél szerint a templom ekkor még egészen bolthajtásos, de a részben beszakadozott szarufái, koszorúfái rothadoznak. Az ezt követő átalakításkor veszíti el gótikus jellegének jó részét.
Az 1802. évi földrengés után ismét nagy átalakításokat szenved. (
A múlt század közepén a templom lebontását tervezik, hogy újat építsenek lenn a városban. Szerencsére erre nem kerül sor.
Forrás:
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. Gyulafehérvár. 2000.